Dél-koreai élmények

Anya velem jött, mert szerette volna megnézni, hogy hol leszek, hogy minden rendben lesz-e velem, hogy nyugodt szívvel tudjon elengedni erre a hosszú útra. Na, meg azért neki is érdekes, hiszen az elmúlt években már nagyon rákattant a dél-koreai drámákra és nagyon élvezi nézni azokat. :)  De praktikus szempontból is nagyon jó, hogy jött, mert így tudott nekem hozni még egy nagy bőröndöt, még két nagy bőröndbe is alig fértem be, egybe nem tudom, hogy hogyan ment volna. :D Mit tegyek, az a típus vagyok, aki inkább felkészült próbál lenni és amit lehet hozni, ahelyett, hogy itt vegyem meg a dolgokat. De nagy erőlködés, átpakolás árán, 22 és 23,7 kg-os bőröndökre sikerült a dolgokat besuvasztani és felszállni velük plusz pénz fizetése nélkül. Siker. :)  A reptéren, amikor vártunk a becsekkolásra alig volt nem koreai ember a sorban. :D Kicsit már akkor úgy érezhette magát az ember mintha már Koreában lenne. Viszont érdekes, hogy egyáltalán nem fogtam fel, hogy én megint Dél-Koreába megyek.

Már az első alkalommal, amikor Dél-Koreában jártam is elgondolkodtam egy blog írásán, de akkor csak a gondolatnál maradtam, mert úgy éreztem, hogy nincs rá időm, és akkor még inkább a sok új behatásra, azok megélésére fókuszáltam, most viszont kicsit már más szemmel vagyok itt.  Tény, hogy egy blog írása elég sok időt és energiát vesz igénybe, viszont egy nagyon jó emlék tud maradni, amit évekkel később is jó lesz képekkel együtt nézegetni, olvasgatni. Másik ok, amiért végül elszántam magam arra, hogy elkezdjek blogot írni az utazásról, az az, hogy elég sokan mondták, hogy küldjek majd képeket és meséljek, hogy milyen is Koreában, de sajnos mindenkinek külön-külön írni elég nehéz, így végül arra gondoltam, hogy ez egy jó megoldás lenne, mert így, akit esetleg érdekel az el tudja olvasni a beszámolóimat. :)  Azzal kapcsolatban, hogy hogyan is jöttem ki Koreába... Még korábban jelentkeztem ösztöndíjra  az ELTE-n keresztül (ingyen félév lehetősége egy koreai egyetemen), majd pedig ehhez